FőoldalTermékekTudnivalókNutriMeDNA+MedicDNA+FitnessBiztonságTanácsadásCégünk
Téma: „Membránok vagy gének?”

Belsős interjú
Téma: „Membránok vagy gének?”
Egy belsős interjúban a membránokkal és sejtekkel kapcsolatban kérdeztük tudományos vezetőnket Dr. Daniel Wallerstorfert.

Kérdés: Egyesek arról beszélnek, hogy a membránok (úgy a sejteken belül, mint kívül) sokkal fontosabb szerepet töltenek be, mint maguk a gének. Van ebben valami?

Dr. Wallerstorfer:
Azzal a nézettel, hogy a membránok nagyobb részben irányítják a testet, mint a gének, sajnos csak részben tudok megbarátkozni, mivel az első gének valószínűleg sokkal előbb léteztek, mint az első membránok és valójában sejtjeink membránjai csak az erre a feladatra hivatott gének által keletkeznek. A membránok jelentik az elválasztó falat a külvilág és a sejt belseje között és ezzel kint, illetve bent tartanak sok anyagot, de az, hogy mi kerül be és mi marad kint, azok a gének döntik el, amelyek megnyitják, illetve elzárják a szállító csatornákat.
Így van ez a DNA+Súly elemzés néhány génjénél is. A bél csak akkor képes felvenni a zsírt, amennyiben a gének átengedik a membránokon. Vannak tehát gének, amelyek pontosan szabályozzák ezt a folyamatot. Amikor e gének egyike hibás, túl sok zsírt enged a szervezetbe, aminek aztán a zsíros táplálkozás mellett hamar bekövetkező túlsúly a következménye. Más, működő génekkel rendelkező emberek dupla zsírmennyiség mellett sem híznak meg és megőrzik karcsúságukat. Itt ugyan a membránoknak is van szerepük, de csak, mint a felvételt megakadályozó válaszfal. Azt, hogy mi mehet át, a gének döntik el.
Más folyamatoknál a membránok csak csekély szerepet játszanak. A laktóz-enzim-gén egy olyan enzimet termel, amely a bél belsejében távol mindenféle membránoktól bontja le a tejcukor laktózt. Amennyiben ez a gén hibás, ez nem történik meg és a felhasználatlan tejcukor táplálékforrása lesz olyan baktériumoknak, amelyek végül felelősek a laktóz-érzékenység kialakulásáért.
Vannak gének, amelyek a véralvadást szabályozzák (vérrögök okozta trombózis), gének amelyek erős csontokat építenek (oszteoporózis), gének, amelyek a vércukorszintet szabályozzák (diabétesz) és olyan gének, amelyek sportos aktivitás közben energiát vonnak ki a zsírtartalékokból (saját súly programunk). Amennyiben ezek a gének megfelelően működnek minden rendben van, viszont hibák esetében betegségeket okozhatnak.
Azt mondanám: a gének nem azt teszik, amit megtanítanak nekik, hanem a gének az az információ, amit megtanítanak. Ez az, ami egy gén. Egy utasítás a testnek, hogy hajtson végre egy folyamatot. Amikor egy gén hibás, már nem működik megfelelőképpen a folyamat.
További utalás arra, hogy a releváns információ a génekben és nem a membránokban van a következő: amikor a laborban géneket veszünk egy organizmusból és sejteket átültetünk egy másik organizmusba, az adottság/utasítás is átkerül.
Doktori disszertációmban humán inzulingénekről írtam, amelyeket beültettem egy sejtvonalba (ezt úgy lehet elképzelni, mint egy baktériumleves: számtalan szabadon úszó sejt a tápanyagban) amelyet eredetileg (50 éve) egy hörcsögből vettek ki. Az eredmény az volt, hogy a sejtek humán inzulint termeltek, amely most emberi életeket ment meg. Ha egy szentjánosbogár világító génjét beültetjük egy hörcsög sejtjébe, elkezdene világítani. Ebből kiderül, hogy az információ a génekben van. Membránokat ennél az eljárásnál nem helyezünk át.
Itt szeretném hozzátenni, hogy saját génelemzéseinknél semmit sem ültetünk be vagy manipulálunk. Tevékenységünk a személy génjeinek kiolvasásból áll. Ebből megtudjuk a test tulajdonságait és ez lehetővé teszi a megfelelő teendői program összeállítását.




Kérdés: Néhányan a háttérben meglapuló pénzkereseti szándék miatt szkeptikusak az olyan tudományos tanulmányokkal szemben, amelyeket a gyógyszeripar finanszíroz. Jogos ez a kétely?

Dr. Wallerstorfer:
Saját tapasztalatomból kifolyólag azt gondolom, hogy a gyógyszeripar csak ritkán finanszíroz és végeztet ilyen tanulmányokat. Sokkal inkább tudósok és egyetemek azok, akik ebben az irányban kutatnak anyagi érdekeltség nélkül (az állami fizetés és némi dicsőség kivételével) és elvégzik ezeket a tanulmányokat. Java részt ilyen tanulmányokon alapulnak génelemzéseink. Ennek ellenére nem igazán vannak fenntartásaim a gyógyszeripar által jól támogatott tanulmányokkal szemben. A pontos eljárás folyamatát részletesen dokumentálják, és ahogyan az a tudományban szokás, nyilvánosságra hozzák az eredményeket. Ezek után az olvasó maga döntheti el, hogy megbízik az eredményben vagy sem. Természetesen előfordulnak hibák úgy a gyógyszeriparban, mint más akadémikus területeken is, de ezeket általában más szorgos (sok esetben konkurens) tudósok hamar feltárják. Véleményem szerint ez a szépsége a tudománynak ugyan hibádzik, de aztán hajlamos korrigálni, hogy végül kiköthessen az igazságnál.


A riportalany:

Dr. Daniel Wallerstorfer Bsc Molekuláris biológus és biotechnológus, a Novogenia genetikai labor és egyben az egyik legnagyobb genetikai génelemzéseket forgalmazó szolgáltató ügyvezető igazgatója és a DNA Plus Humángenetikai Centrum tudományos vezetője.